Simon magyaráz

Matolcsy György a sárgacsekk adóból finanszírozná újabb szenzációs gazdaságélénkítő tervét. Simon persze nem elégedett meg a tranzakciós adó magyar verziójának fikázásával, arról is meg akar győzni, hogy az egész rossz ötlet, már az EU-nak sincs igaza, meg Nobel díjas közgazdásznak sem. Azért van arca ennek a csávónak.

Én: Kiterjeszti a kormány a sárgacsekk-adót a Nemzeti Bankra és a Magyar Államkincstárra is, hogy fedezze a Matolcsy György által bejelentett gazdaságélénkítő csomagot. A Vastagbőr blog jól összeszedte a kérdés körüli bizonytalanságot, neked mi a véleményed?

Simon: Szerintem Matolcsy kijelentéseivel nem érdemes foglalkozni.

Én: Itt azért nem egyszerű interjúról van szó, ennek a bejelentésnek komoly következményei lehetnek a gazdaságban. Megerőltethetnéd magad. Reális egyáltalán a sárgacsekk-adótól várt bevétel?

Simon: Egy része biztosan. A tervezett bevételből 100 milliárd úgy áll elő, hogy az állam megadóztatja önmagát, ez talán még Matolcsynak is sikerülhet, bár ez sem biztos.

Én: De például a Nemzeti Bankot nem tudja csak úgy megadóztatni, hiszen független, nem?

Simon: Nem az a kérdés, hogy tudja-e, hanem hogy miért adóztatja meg. A Bank irányítása ugyan független a kormánytól, de maga a Nemzeti Bank része az államnak. A nyereségét az állam kapja, a veszteségét az állam fizeti. Ha adót fizet, azzal ugyanolyan mértékben csökkenti az állami bevételeket, mint amennyivel növeli.

Én: De ezt az adót átháríthatja a többi bankra, nem?

Simon: Nem ennyire egyszerű ez az áthárítósdi, de ha az is lenne, attól még az egész értelmetlen marad. Adót az adóhivatalnak kellene szedni. Hány adószedő állami szerv lesz így a végén? Hányféle adó? Ki fogja ezt egy idő után átlátni és nyilvántartani? Mondjuk hány igazolás kell majd ahhoz, hogy valaki közbeszerzéskor igazolja, nincs köztartozása?

Én: Nem túlzás azért ebből az egy intézkedésből káoszt vizionálni?

Simon: Én nem káoszt vizionálok, hanem azt a rendet és a söralátéten elférő adóbevallást, ami most van. Eleve nem tartom okosnak a pénzügyi tranzakciós adót, nem tudom, a magyar változat miért ügyel kínosan arra, hogy csak a hátrányait vegye át.

Én: Mi a különbség a magyar és az eredeti tranzakciós adó között?

Simon: Ehhez tisztázni kellene, mi is az eredeti. Amikor ezt javasolták, egész más volt a világgazdasági helyzet. Gyakorlatilag akkor vált le a nemzetközi pénzügyi rendszer a teljesen tarthatatlanná vált aranystandard rendszerről, és ez egy csomó bizonytalanságot szült. Amióta pénz létezett a történelemben, mindig volt a pénznek aranyfedezete, ez megszűnt. Senki sem tudta pontosan mi lesz, ha elszabadul például a spekulációs kereskedés. James Tobin javasolta, hogy vessenek ki egy kismértékű, fél százalékos adót a valutaátváltásokra, és ez majd megakadályozza a spekulációt. Ez sokaknak tetszett, el is nevezték Tobin-adónak.

Én: És megakadályozta a spekulációt?

Simon: Nem, mert soha nem valósult meg. Népszerű ötlet ugyan, ezért időről-időre felmerül, aztán nem lesz belőle semmi.

Én: Miért népszerű?

Simon: Hogyne lenne az? Nem egyszerűen a gazdag és ellenszenves bankárokat adóztatod, hanem annak is a még ellenszenvesebb és gazdagabb alfaját, a spekulánst, miközben megakadályozod, hogy tönkretegyék a gazdaságot – ki ne kajálná ezt?

Én: Mégsem vezették be…

Simon: Mert jól hangzik, de az élet ennél bonyolultabb. Ha elkezded megadóztatni a valutaátváltást, azzal bünteted azokat a cégeket, akik exportálnak vagy importálnak. A spekulánsok viszont nincsenek helyhez kötve, olyan országban váltják majd át a valutát, ahol nincs ilyen adó, és jót röhögnek rajtad.

Én: De az EU be akarja vezetni.

Simon: Elég baj.

Én: Miért?

Simon: Se elméleti, se gyakorlati bizonyíték nincs rá, hogy működik, főleg, ha egyoldalúan vezetik be, tehát csak egy országban vagy csak az eurozónában.

Én: De ha még nem vezették be sehol, akkor hogy lenne bizonyíték bármire is? Ennyi erővel arra sincs bizonyíték, hogy ne működne.

Simon: Nem igaz, hogy sehol sem vezették be. Különböző formákban próbálkoztak vele, de kudarc lett a végeredmény.

Én: Például?

Simon: A leghíresebb példa a svéd. Évi 1400 millió koronás bevételt reméltek tőle, ehhez képest átlag évi 50 millió jött össze. Közben esett a tőkejövedelmekből eredő adóbevétel, tehát összességében a svéd költségvetés semmit nem nyert. Viszont néhány év múlva a svéd pénzügyi műveletek felét már Londonban végezték el, úgyhogy egy idő után inkább megszűntették az egészet.

Én: Jó, de Svédország nem egy pénzügyi nagyhatalom.

Simon: Svájcban is próbálkoztak valami hasonlóval, pedig onnan nem szokott menekülni a pénz.

Én: De most menekült?

Simon: Nem, menekülni nem menekült, mégiscsak Svájcról van szó. De elkezdett szivárogni, főleg Londonba és Luxemburgba, úgyhogy a svájciak inkább eltörölték nagy részét.

Én: De ha az egész világon bevezetik, akkor célt érhet, nem?

Simon: Nem. Mivel kicsi az adó, így valószínű, hogy kis nyereségre nem fog spekulálni senki. De ha a várható nyereség 5-10%, akkor egy 0,1%-os adó nem fog semmilyen spekulánst megállítani.

Én: Akkor miért ne próbálják meg?

Simon: Mondtam: mert ha az EU egyoldalúan bevezeti, akkor nem csak a spekuláció, hanem általában a pénzügyi műveletek átvándorolnak az USA-ba, Szingapúrba, vagy valami más helyre, mi meg nézhetünk.

Én: Úgy értem, az egész világ miért ne próbálja meg.

Simon: Szerintem dolgoznak rajta, a világbéke után rögtön a második helyen van, csak mindig van egy állam, amelyiknek éppen van fontosabb dolga.

Én: Komolyan kérdezem. Ha az EU és az USA bevezetné, akkor gazdasági erejüknél fogva rá tudnák kényszeríteni a többi országot, hogy ott is bevezessék.

Simon: Akarod mondani, az EU, az USA, Kína és India. Igaz, ezek az országok a klímaváltozás kérdésében sem tudnak megegyezni, ami legalább tudományosan megalapozott és mérhető. Szerinted mekkora az esélye, hogy a világ országai megegyeznek a Tobin-adó közös és egységes bevezetésében, és nem próbálják meg egymást pár ezer milliárd dollárért becsapni? Nem világbékéről beszélünk, ami "pusztán" arról szól, hogy ne gyilkoljuk egymást halomra, hanem közös és egységes adóról.

Én: Elismerem, kicsi a megvalósulás esélye. De az én kérdésem az, hogy ha ez egy jó cél, akkor nem inkább azon kellene gondolkodni, hogy tudjuk elérni?

Simon: De, csak én nem gondolom, hogy a Tobin adó jó lenne.

Én: Miért?

Simon: Hatástalan lenne a rossz, nagy volumenű spekuláció ellen. Akadályozná viszont a "kis" spekulációt, és bármilyen hihetetlenül is hangzik, a "kis" spekuláció jó.

Én: Ez egészen új. Ha kicsiben csinálják, akkor jó, ha nagyban, akkor rossz?

Simon: Igen. Ugyanis a spekuláció nem más, mint kockázatvállalás. Ha a spekuláns kicsiben és sokszor vállal kockázatot – feltéve persze, hogy ért hozzá és értelmesen csinálja – akkor sokszor veszít, de még többször nyer. Ha nagyot kockáztat, akkor ugyan óriásit tud nyerni, bukni is akkorát tud, hogy másokat is magával ránt.

Én: Azt még csak elhiszem, hogy a kis spekuláció nem rossz, de mitől lesz jó?

Simon: Attól, hogy a kis spekuláció, ha nem is mindig, de szerencsére elég gyakran megöli a nagyot. Ha kicsi a nyereség, sokan beszállnak, és ha már sokan vannak egy üzletben, akkor már nem lehet belőle nagyot kaszálni. Ha nagy a kockázat, akkor csak az eszetlenek és azok szállnak be, akik elég nagyok ahhoz, hogy ha buknak, akkor mindenkit magukkal rántsanak. Sőt eleve úgy szállnak be, hogy mindenkit magukkal rántsanak. Minél kevesebb esélyt adunk nekik, annál jobb.